Pontosabban további fizikai tulajdonságok, a már említett testsűrűségen, halmazsűrűségen, fagyállóságon túl.
Az alább részletezett fizikai tulajdonságok esetében is igaz, hogy a hazai homok, kavics, homokos kavics általában vizsgálat nélkül is alkalmas az eddigi tapasztalatok alapján betonkeverék készítéséhez. Kivétel ez alól talán csak az alkáli-szilika reakció lehet.
Zúzottkövek, újrahasznosított anyagok és sok könnyű adalékanyag esetében azonban fontos az alábbi vizsgálatok elvégzése és az eredmények alapján a felhasználhatóság esetleges korlátozása, sőt kizárása.

A durva kőanyaghalmazok aprózódási ellenállása, kopásállósága, felületi kopási ellenállása és csiszolódási ellenállása
Az Los Angeles-aprózódási ellenállás vizsgálata az MSZ EN 1097-2, a mikro-Deval-féle kopásállóság az MSZ EN 1097-1, a csiszolódási ellenállás (PSV) és a felületi kopási ellenállás (AAV) vizsgálata az MSZ EN 1097-8 szabvány szerint történjen.
Az MSZ 4798:2016 mind a homok, kavics stb. frakciókra vonatkozó NAD E1. táblázatában, mind a zúzottkő, tört, újrahasznosított stb. frakciókra vonatkozó NAD E2. táblázatában, a készítendő beton környezeti osztályától függően ír elő követelményeket az adalékanyagok fenti tulajdonságaira.

Térfogatállóság
A adalékanyagok bizonyos összetevői, kedvezőtlen körülmények között, hosszabb- rövidebb idő után, a betont károsító, sőt akár teljesen tönkretevő térfogatváltozásokat, (vegyi) folyamatokat, átalakulásokat indíthatnak el.

Száradási zsugorodás
Az adalékanyag szabvány (MSZ EN 12620) ZA melléklete szerint, kötelezően nyilatkoznia kell a gyártónak, hogy a határértékként megadott 0,075%-os zsugorodásnál okoz-e nagyobb térfogat változást az adalékanyag (igen / nem) az MSZ EN 1367-4 szerint végzett ellenőrző vizsgálat során. A tényleges értéket is meg kell adni.

Duzzadás (martinsalak, Ózd)
A régóta, hagyományosan és gyakran használt vasgyártási kohósalak fajták helyett és/vagy mellett az 1980-as évek végén acélgyártási martinsalakot kezdtek szinte fillérekért árusítani és felhasználni Ózdon és környékén.
Legalább 1100 épület (főleg családi ház) betonjába került ilyen anyag, sokszor időzített bombaként. Kb. 3-4 év, vagy még több idő után, elképesztő tönkremenetelek kezdtek jelentkezni (pl. az épületek falai a sarkoknál vagy azoktól 1-1,5 méterre szétnyíltak, több cm-es szélességben).

A fő ok, hogy az épületalapok betonja (és más szerkezei részek betonja is) tönkrement, előbb egyik, aztán másik saroknál vagy szakaszon. Alaptörések és szerkezeti tönkremenetelek vezettek és vezetnek a házakéletveszélyessé válásához, kényszerbontásukhoz.
A duzzadást elsősorban a martinsalakban maradt, több-kevesebb oltatlan magnézium-oxid okozta, mely idővel már a szerkezetben oltódott meg 2,18-szoros duzzadás mellett, a betont belülről roncsolva, repesztve (Révay, 2001).
A 2,18-szoros duzzadás roppant nagymértékű, hiszen az egyébként annyi bajt okozó fagyás károknál, a víz – jég átalakuláskor „csak” 1,09-szeres a duzzadás mértéke. (Bányászati célra korábban használtak egyébként
ugyanezen az elven működő, úgynevezett „robbantó cementet”, nagyon hatásosan.)

Alkálifém-oxid reakciók
Egyes adalékanyagok olyan összetevőket tartalmazhatnak, melyek hajlamosak a cementből (ha annak nátrium- oxid egyenértéke ≥ 0,6) vagy más forrásból származó alkáliákkal történő reakcióra. Két fő típusa van.

a. Alkáli-szilika reakció (alkálifém-oxid – szilikát reakció), újsághírekben „betonrák” A nedves környezetben lévő szilárd beton adalékanyagában esetleg meglévő, alkálifém-oxid érzékeny kovasav tartalmú részecskék – például opál, csillám, kalcedon ásványok – a cementkő alkálifém-
hidroxidjaival reagálnak, 5-10 év múltával. A betonban az érintett adalékszemcsék körül gél képződik, a beton felszíne összerepedezik, a beton szilárdságát veszti és menthetetlenül tönkremegy.
Először az USA-ban figyelték meg, írták le a folyamatot 1940 körül. Európa is – több országban megfigyelt esettel – érintett, pl. Németországban kb. 10 éve az autópályákon okozott komoly károkat az újságírók által betonráknak nevezett folyamat.
Magyarországon eddig, szerencsére, ismert eset még nem fordult elő, de tudnunk kell, hogy néhány homokos kavics lelőhely estén vizsgálatok az adalékanyag érzékenységét kimutatták.

b. Alkálifém-oxid – dolomit reakció (alkálifém-oxid – karbonát reakció)
A másik, kevésbé jellemző esetcsoport (melynek még két alfajtája is van) az alkáli-ionok és a karbonát-vegyületek reakciója. Meszes dolomitok vagy agyagos-kovás-meszes dolomitok zúzottkő adalékanyagként történő felhasználása esetén fordulhat elő.

Taumazit-szulfátkorrózió (szilárdság csökkenés)
Az 1960-as évek közepén és végén először az USA-ban, majd Angliában leírt jelenség, mely már Magyarországon is előfordult a Népstadion (ma Puskás Ferenc Stadion) betonjában (Révay, 2005).
Egyes, ebből a szempontból kedvezőtlen összetételű mészkövek, mészkőlisztek hozzáadásával kevert betonoknál kénvegyületekkel és szén-dioxiddal szennyezett légtérben (pl. szennyvízderítők, kémények,
vasúti alagutak és hidak) létrejövő, szilárdság csökkenéssel járó átalakulás.

A szulfátok és karbonátok
a cementkő szilárdságért felelős szilikát-hidrátjait támadják meg, és olyan molekulába zárják, melynek nincs szilárdsága.