A történeti visszatekintés elejére egy meghatározás kívánkozik:
„A formázható frissbeton kötőanyag, víz és adalékanyag (pl. homok, kavics, zúzottkő) képlékeny keveréke, amely megkötve és megszilárdulva mesterséges kővé, azaz megszilárdult betonná alakul.”
A definíció szerinti beton történetének kezdete az ókori Róma idejére, egy feltételezés szerint akár az egyiptomi piramisok építésének időszakára (Kr.e. XXVII-XVI.sz.) is tehető. A francia Joseph Davidovics kémikus helyszíni anyagvizsgálatokon alapuló (vitatott) felvetése szerint a piramisok tartalmaznak olyan tömböket is, melyek kötőanyag felhasználásával, mesterséges módon készültek. Ez egyfajta magyarázat is lenne a piramisépítéssel összefüggő, máig megválaszolatlan kérdések egy részére.
A rómaiak által használt beton, az „Opus Caementitium” hidraulikus kötőanyagának (mészpuccolán) készítésekor agyagos meszet égettek, amit őrölt vulkáni tufával (trasz), vulkanikus hamuval (puccolánnal), vagy téglaporral kevertek.

A Rómaiak a ’betont’ használták falak, kupolák, víz- és csatornarendszerek, kikötők és hidak építéséhez. Jó példa a Kr.e. 27-ben épített római Pantheon, a Kr.u. 80-ban elkészült Colosseum, valamint a 64-es tűzvész után készült számos épület. Nem szabad megfeledkeznünk a Római Birodalom területén Kr.e. 300 és Kr.u. 476 között épített közel 8500 km-es úthálózatról sem, amely építéséhez is használtak kötőanyagot.


A középkorban gyakorlatilag nem használták a rómaiak által ’kifejlesztett’ anyagot. A beton fejlődése a XVIII.sz. második felében kapott lendületet, amikor az angol John Smeaton újjáépítette az eddystonei tengeri világítótornyot. A XIX.sz elejétől már megépültek az első komolyabb betonszerkezetek, a West Indian Dokk brit kikötő (1800), a franciaországi Souillacban az első betonszerkezetű híd (1816), vagy magyar példaként a Pestet és Budát összekötő Lánchíd pesti feljárójának alaptömbje (1855).
A beton kis húzószilárdsága alkalmazási korlátnak bizonyult, ezért volt nagy jelentősége a vasalt beton megjelenésének, ami egy párizsi kertész, Joseph Monier nevéhez fűződik, aki a repedések elkerülése céljából vasbetétes betonból készített virágcserepet (1849). Épületszerkezetben (födémként) a szintén francia Francois Coignet alkalmazott először vasbetont 1855-ben.
Magyarország első vasbeton szerkezetei Zielinski Szilárd nevéhez fűződnek, az 1904-ben átadott szegedi víztorony, majd az első vasbeton vasúti híd Nyíregyháza és Dombrád között 1905-ben.


A beton az utóbbi 100 év talán legelterjedtebb építőanyaga lett. Kezdetben csak térfogat szerinti keverési aránnyal dolgoztak, a víz/cement tényezőt (v/c) az 1910-es években még nem ismerték, az átlagszilárdság pedig még
a II. Világháború után is csak a mai C8/10-nek (akkor B140) felelt meg. (Manapság az átlagszilárdság C25/30 felett van.) Az első vasbeton szabályzat (Magyar Mérnök és Építész Egylet kiadásában) 1909-ben jelent meg, a 28 napos szilárdságvizsgálatot pedig 1931-ben vezették be. A beton szilárdságát már a XIX.sz. végén vizsgálták törőgépekkel, viszont a roncsolásmentes Schmidt kalapácsos (rugalmas visszapattanás) vizsgálat csak 1950-es (svájci) szabadalom. A beton szállítása kezdetben kubikos talicskával és csillével történt. Az első (1,5 m3 -es) keverő gépkocsi az USA-ban jelent meg 1930-ban, Magyarországon 1960 óta van mixeres transzportbeton. A receptúrák, a szállítási módok, a bedolgozás, majd az ezek összességéből adódó megszilárdult beton minőség nagyon sokat
fejlődött.
A kezdeti 3 fázisú (kötőanyag, adalékanyag, víz) beton szemlélet jelentősen bővült. A jelenkor betonja tartalmazhat adalékszereket, kiegészítőanyagokat, szálakat, színezékeket és külön „összetevőnek” tekintjük a levegőt. Nagyobb
építkezések helyszínén már csak ritkán kevernek betont. A transzportbeton mellett jelentős az üzemi előregyártás, amely a technológiát és az alkalmazott beton minőséget is tekintve számtalan szegmensre bontható. Manapság már a szilárdság mellett a tervezés fontos szempontja a tartósság, jelentős szerepe lehet az esztétikának is (látvány betonok), a különleges igényeknek pedig csak a költségek szabnak gátat.