A beton felhasználási területeit a beton összetétele (receptúra) és az összetételből adódó tulajdonságok határozzák meg. Természetesen a gyakorlatban a felhasználási területhez tervezzük a beton összetételét úgy, hogy abból az elvárásoknak megfelelő minőségű szilárd beton készülhessen, de figyelembe kell vennünk a kivitelezés technológiájától függő adottságokat, amelyek megszabják a bedolgozandó frissbetonnal szemben támasztott követelményeket is.


A megszilárdult betonnal szembeni elvárásunk a megfelelő teherbíró képesség és a tervezett élettartamnak megfelelő tartósság, azaz az igénybevételekkel szembeni ellenálló képesség.
Ha a frissbetonnal szemben támasztott követelmények nem teljesülnek, gondok lehetnek az anyag szállításakor, építéshelyi mozgatásával és bedolgozásával, az elvárt minőségű felület kialakításával, és természetesen az ebből készülő megszilárdult beton tulajdonságaival is.


Legmeghatározóbb beton tulajdonságok:
frissbetonnál: összetétel, testsűrűség, légtartalom, konzisztencia, eltarthatóság, öntömörödő, ill. terülő képesség, adalékanyag legnagyobb szemnagysága, szivattyúzhatóság (pumpálhatóság), bedolgozhatóság,
megszilárdult betonnál: korai, 28 napos és esetenként későbbi nyomószilárdság, hajlítószilárdság, testsűrűség, porozitás, fagyállóság és olvasztósó-állóság, vízzáróság, kopásállóság, agresszív hatásokkal szembeni
ellenálló képesség (pl. szulfátállóság, savállóság), tűzállóság, szín, stb.
A beton az építőipar egyik legfontosabb anyaga, de készülnek belőle mű- és dísztárgyak (pl. szobrok, utcabútorok), valamint találunk beton tömböt a mosógépben is, ahol a beton súlya segíti a centrifugálás közbeni stabilitás megtartását.


A beton építőipari felhasználását a friss- és megszilárdult betonnal szemben támasztott elvárásaink alapján alapvetően két nagy csoportra oszthatjuk, ezeken belül pedig további alcsoportokra. A két nagy csoport a
transzportbetonok és az előregyártásban alkalmazott betonok. (Természetesen itt is vannak köztes esetek, amikor a besorolást egy-egy adott helyzetben fontos betontulajdonság alapján végezhetjük el.)
Transzportbetonnak nevezzük azt a betonkeveréket (frissbeton), amelyet betonüzemben állítanak elő, majd szállítóeszközzel (mixerkocsi, billenőplatós tehergépkocsi) visznek a felhasználás helyére, ahol átadják. Mivel a
betonkeveréknek az átadáskor kell megfelelnie az elvárt követelményeknek (pl. konzisztencia), a keverés utáni eltarthatóságnak hangsúlyos szerepe van. A kis betonkeverő gépekkel házilag, azaz nem betonüzemben kevert,
betonnal ellentétben a transzportbeton nagyobb kapacitás mellett is általában homogénebb és egyenletesebb minőségű.


Transzportbetonokat a felhasználási célt tekintve az alábbiak szerint szoktuk osztályozni:
• általános felhasználású betonok (szilárdsági osztály < C30/37) (pl. aljzatbetonok, koszorúk, járdák),
• nagyszilárdságú szerkezeti betonok (szilárdsági osztály > C30/37) (pl. hidak, vázszerkezetek),
• nagytömegű, vagy nagy kiterjedésű betonok (pl. vasbeton tárolók, alaplemezek, szennyvíztisztítók),
• különleges betonok (pl. sugárvédő betonok atomerőműhöz, sugárzó anyag tárolóhoz),
• útpálya betonok (alaprétegek és pályaburkolatok).
Az osztályozást leginkább a frissbeton összetételével szembeni eltérő igények és követelmények indokolják, ami természetesen hatással van a bedolgozás módjára és a megszilárdult beton minőségére is.
A transzportbetonok kapcsán még szólni kell a „tervezett”, az „előírt összetételű” és az „előírt szabványos” betonokról (MSZ 4798).

Tervezett beton: Olyan beton, amelynek szükséges tulajdonságait, és ha vannak, egyéb kiegészítő jellemzőit a gyártó
számára előírják. A gyártó felelős azért, hogy a szilárd beton követelményeknek is megfelelő frissbetont (betonkeveréket) az előírt tulajdonságokkal és az egyéb kiegészítő jellemzőkkel készítse el. A gyártó részére a friss- és a megszilárdult betonra előírt tulajdonságok és jellemzők lehetnek a környezeti osztályok, a használati élettartam és a beton más tulajdonságai (például szilárdsági jel, konzisztencia, legnagyobb szemnagyság stb.).

Előírt összetételű beton: Olyan beton, amelynek összetételét és az alkalmazandó alkotóanyagokat (cementet, adalékanyagot, kiegészítőanyagot és adalékszert) a gyártó számára előírják, aki az előírt összetételű beton szolgáltatásáért (azaz kizárólag az előírt alkotóanyagok alkalmazásáért és a keverési arány pontos betartásáért) felelős.

Előírt szabványos beton: Olyan beton, amelynek összetételét a beton alkalmazási helyén érvényes szabvány adja meg. (Magyarországon ezt a betont receptbetonnak hívták, jelenleg azonban nincs rá érvényes szabvány).
Az előregyártás lényege, hogy az adott betonelemet, vagy terméket a végleges beépítés helyétől eltérő helyen készítik és utókezelik. A betonelem, vagy termék már megszilárdult állapotban kerül a helyére, ezért az építési helyszínen nincs szükség zsaluzatra és utókezelésre, nincs hőfejlődés, a zsugorodás nagy része már lejátszódott, nem kell várni a szilárdulásra és terhelhetőségre.
Az előregyártási folyamat során általában nincs jelentősége a szállításnak, ebből adódóan a frissbeton eltarthatóságának, mivel a frissen kevert betont rövid időn belül bedolgozzák. Itt leginkább a gyorsaság számít, fontos a
minél nagyobb korai szilárdság elérése a kizsaluzhatóság (rövid zsaluciklus – termelékenység) és a termék mozgathatósága miatt.

Itt a szegmensekre történő felosztás történhet:

  1. lehetőség: a frissbeton felhasználás célja, vagy
  2. lehetőség: a frissbeton felhasználás módja szerint.

    Az első esetben meg kell különböztetnünk ’előregyártott elem’ és ’előregyártott termék’ gyártásához felhasznált frissbetonokat.
    • ’Előregyártott elem’-eknek nevezhetjük azokat a szerkezeti részeket, amelyek vasalással (betonba ágyazott, esetenként feszített acélbetétek felhasználásával) készülnek, méretük és nagy súlyuk miatt pedig kézi erővel nehezen, vagy egyáltalán nem emelhetők.
    • Az ’előregyártott termék’-ek vasalás (acél felhasználás) nélkül készülnek, méretük és kisebb súlyuk miatt kézi erővel is könnyen emelhetőek.
    A második esetben a frissbeton felhasználás módja szerint foglalkoznunk kell kétféle, alapvetően eltérő gyártási technológiával, a ’folyékony konzisztenciájú (szivattyúzható, önthető, vagy öntömörödő) frissbetonból’, valamint
    a ’félszáraz (földnedves) konzisztenciájú frissbetonból’ készülő elemekkel és termékekkel.
    • A ’folyékony konzisztenciájú betonból’ öntéssel, majd a formába, illetve zsaluzatba öntött ’folyékony’ (lágy, képlékeny) beton vibrálásával készítenek elemeket és termékeket. A vibrálásra az öntött betonban rekedt légbuborékok kihajtása, azaz a nagyobb tömörség elérése miatt van szükség.
    A technológiától függően a betonnak akár több napig is a zsaluzatban kell maradnia.
    • A ’félszáraz (földnedves) konzisztenciájú betonból’ vibropréseléssel, vagy pl. oszlopok, csövek esetén pörgetéssel készülnek az elemek és termékek, végső formájukat pedig a nagy erővel történő sajtolásnak (préselésnek) és az abból adódó tömörödésnek köszönhetően nyerik el. A beton kis víztartalmának köszönhetően a sajtolás után a termékek zsaluzat nélkül is megőrzik formájukat, az elemek pedig csak viszonylag rövid ideig maradnak zsaluban. (A vibropréselt csövek „megállnak” önmagukban.)
    A gyakorlatban a kétféle felosztást érdemes együtt alkalmazni, azaz négy alszegmenssel foglalkozni, mert a frissbetonnal szemben támasztott igények a
    2.2.1. ábra szerinti négy esetben eltérőek.

    2.2.1. ábra: Előregyártás szegmensei

    Előregyártásban a legmeghatározóbb és ideális betontulajdonságok, így a legkedvezőbb (optimális) betonösszetételek (receptúrák) az egyes szegmenseknél jelentősen eltérnek egymástól, mint ahogy az alkalmazott
    gyártástechnológiák is nagyon különbözőek.
    Mi dönti el, hogy akár a transzportbetonokat, akár az előregyártást nézve, melyik felhasználási területre melyik betonösszetétel megfelelő, vagy a legjobb?
    Az összetétel (alapanyagok fajtája és azok aránya) alapján sokféle típusú, többféle szilárdsági, vagy pl. konzisztencia osztályba sorolható és különböző környezeti osztályoknak megfelelő betonról beszélhetünk. Ezek minőségükben és tulajdonságaikban is igen eltérőek.

    TULAJDONSÁG → ELŐNY → HASZON
    Természetesen mindig az a cél, hogy az adott felhasználási terület szempontjából a lehető legkedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező frissbetont dolgozhassunk be.
    Ha egy adott esetben egy kedvező tulajdonságot sikerül kihasználni, abból a kivitelezőnek vagy gyártónak előnye származik, ami haszonná válhat.
    TULAJDONSÁGOK:
    az adott (friss, vagy megszilárdult) beton jellemzői
    ELŐNY:
    egy bizonyos összetételű beton a tulajdonságaiból adódóan egy adott felhasználási területen kedvezőbb, mint egy másik
    HASZON:
    a tulajdonságokból eredő előny kihasználásával, a felhasználó igényeinek történő jobb megfelelés eredménye, ami lehet
  • megtakarítás (pénz)
  • nagyobb biztonság (pl. tartósság)
  • versenyképesség (több megrendelés)
    2.2.2. ábra: Tulajdonság – előny – haszon
    Néhány egyszerű példa:
    Előregyártó üzem rövid eltarthatóságú, nagy kezdőszilárdságú betont kezd használni.
    • Tulajdonság: a beton rövid eltarthatóságú, nagy kezdőszilárdságú.
    • Előny: a termék hamarabb kizsaluzható.
    • Haszon: a rövidebb ’zsaluciklus’ miatt nagyobb termelékenység, megtakarítás (pénz).
    Szulfáttartalmú talajvizes helyen épülő társasház alapozása szulfátálló cementből kevert betonból készül.
    • Tulajdonság: a beton szulfátálló cementet tartalmaz.
    • Előny: a beton szulfátálló.
    • Haszon: az épület alapozását érő szulfátos agresszív talajvíz nem tesz kárt az alaptestekben, így nagyobb a biztonság (tartósság).
    A tervezett beton műtárgy geometriailag összetett, sűrű vasalású, nem lesz eltakarva, ezért öntömörödő betonból tervezik.
    • Tulajdonság: a frissbeton öntömörödő tulajdonságú.
    • Előny: az elkészült betonszerkezet felülete szebb, nem zárványos.
    • Haszon: szebb betonfelületnek köszönhetően a kivitelező cég versenyképessége nő (több megrendelés).