A hazai homokok, kavicsok, homokos kavicsok, kedvező kőzetfizikai tulajdonságaik miatt – ilyen szempontból– általában problémamentesek.
A zúzottkövek, könnyű adalékanyagok, újrahasznosított anyagok ilyen irányú vizsgálatai viszont a legtöbb esetben elengedhetetlenek, beton-adalékanyagként történő felhasználhatóságuk eldöntésére. A vizsgálatokat durva (d > 4 mm) adalékanyag frakciókon végzik.

Elővizsgálatként a vízfelvétel vizsgálatot (MSZ EN 1097-6 szerint) érdemes elvégezni. Általában, ha 1,0 tömegszázaléknál nem nagyobb a vízfelvétel, akkor a kőanyaghalmaz fagyállónak tekinthető, további vizsgálat nélkül. De több anyagfajta, például kohósalakok, egyes mészkövek, bizonyos homokkövek, en44-nél nagyobb, akár 2% (sőt néha 4%) fölött mért vízfelvételi értékek mellett is fagyállóak, fagyálló beton készítésére is alkalmasak lehetnek.

Fagyérzékenységre vonatkozó vizsgálatként az adalékanyag szabvány (az MSZ EN 12620:2002+A1:2008) két eljárást tárgyal. Az MSZ EN 1367-1 szerinti víztelítéses fagyállóság vizsgálatot, illetve az MSZ EN 1367-2
szerinti magnézium-szulfátos, kristályosítási vizsgálatot.
Követelmény értékeket az MSZ 4798:2016 E1. táblázata, homok, kavics stb. frakciók esetére csak az „XF” környezeti osztályú betonok, E2. táblázata, zúzottkő, újrahasznosított, tört stb. frakciók esetére az „XS”, „XD” és „XF” környezeti osztályú betonok adalékanyagaira ad meg.