Az MSZ EN 1008 szabvány 5. pontjában meghatározott módon vett vízmintán a szabvány 6. pontjában leírt módszerekkel az alábbi vizsgálatokat kell elvégezni. A követelményeket a szabvány 4. pontja adja meg.
A betongyártási, betontechnológiai folyamatból visszanyert víz, mosóvíz esetén további, a szabvány A melléklete szerinti vizsgálatok és szabályok is kötelezően előírtak (1.3.3. fejezet).

A vizsgált víz keverővízként alkalmazható, ha az 1.3.1.; az 1.3.2. és az 1.3.3. táblázatokban felsorolt vizsgálatok eredményei kielégítik a követelményeket, valamint a kötésidőre és a nyomószilárdságra vonatkozóan is igazolt a megfelelősége.
A szabvány megengedi, hogy ha az 1.3.1. táblázatban előírt tulajdonságok közül egy, vagy több nem elégíti ki a követelményt, viszont a kötésidő, nyomószilárdság vonatkozásában mégis megfelelő a víz, akkor igazolt az alkalmassága.

A kötésidő és a nyomószilárdság vizsgálata
Ha az 1.3.1. táblázatban felsorolt előzetes vizsgálatok eredményei közül egy, vagy több nem elégíti ki a megadott követelményt, akkor mindenképpen vizsgálni kell a keverővíz miatt esetleg fellépő kötésidő változást
és nyomószilárdság csökkenést ahhoz, hogy igazoljuk a keverővíz mégis használható.
Egyrészt a vizsgált keverővízzel készített próbatesteken, másrészt párhuzamosan, etalonként, desztillált vagy ioncserélt vízzel készített próbatesteken kell kötésidő és nyomószilárdság vizsgálatokat végezni. A szilárdságvizsgálat végezhető habarcs vagy beton próbatesteken (a felhasználási céltól függően).
Az MSZ EN 196-3 szerint vizsgált kötésidő tekintetében az eredmények akkor megfelelőek, ha a vizsgált keverővízzel készült cementpépeken megállapított kötéskezdet legalább 1 óra, a kötésvég legfeljebb 12 óra,
miközben az etalon cementpépeken mért eredményektől 25%-nál nagyobb mértékben nem térnek el.
A vizsgált keverővízzel készített próbatestek 7 napos korban megállapított nyomószilárdsága (az MSZ EN 12390-3, vagy az MSZ EN 196-1 szerint) legalább 90 %-a legyen az etalon próbatestekének.