A légbuborékképző adalékszerek kisméretű (átlagosan 50 μm átmérőjű és 300 μm-nél nem nagyobb), egyenletes eloszlású és meghatározott mennyiségű légbuborékot hoznak létre a betonban keverés közben,
és ezek a buborékok a beton szilárdulása után is megmaradnak. A légbuborékok azzal, hogy tágulási teret biztosítanak a megfagyó víz térfogat-növekedése számára és azzal, hogy a beton kapillárisait megszakítva
akadályozzák a víztelítődést, a beton fagyállóságát és jégolvasztó sózással szembeni ellenálló képességét nagymértékben javítják.

A beton fagyállósága és jégolvasztó sózással szembeni ellenálló képessége azonban nemcsak a légbuborékrendszertől, hanem a víz/cement tényezőtől is függ. Ezért a légbuborékok bevitele a frissbetonba önmagában nem elegendő. A gyakorlatban a légbuborékképző adalékszereket ezért képlékenyítő vagy folyósító adalékszerekkel szokták kombinálni.

A légbuborékképző adalékszerek önmagukban a „golyóscsapágy-elv” alapján javítják a keverék bedolgozhatóságát is, de egyúttal csökkentik a megszilárdult beton nyomószilárdságát. Folyósítókkal való együttes használat esetén ez kiküszöbölhető, illetve a beton nyomószilárdsága tervezhető. A légbuborékképző adalékszerek által létrehozott légbuborékrendszer sok tényezőtől függ, ezért alkalmazása nagy körültekintést igényel.

A frissbeton légtartalma legfeljebb 2,5%-kal lehet nagyobb, de összesen 4 – 6% lehet. A megszilárdult beton távolsági tényezője ≤ 0,200 mm legyen, nyomószilárdsága nem csökkenhet 25%-nál nagyobb mértékben.