A cement az építőiparban legtöbbet használt kötőanyag. Gyártása jelentős hatással van a környezetre. Ezzel a cementgyárak is tisztában vannak és igyekeznek ezt minimálisra csökkenteni. A gyárak fejlesztése alapvetően a folyamatok optimalizálását, az energiahatékonyságot és a károsanyag-kibocsátás csökkentését jelenti.

A cement egy olyan finomra őrölt szervetlen anyag, amely vízzel összekeverve képlékeny pépet alkot, kémiai reakciók és folyamatok eredményeként megköt és szilárdul, és a szilárdulás után még víz alatt is szilárd és térdfogatállandó marad.

A cement gyártása

A cementgyártás kialakulása az ipari forradalom idejére vezethető vissza. Számos újító mellett, Joseph Aspdin neve emelhető ki, aki 1824-ben kezdte el azt a kötőanyag típust gyártani, amit Portland cementnek nevezett el. Nevét az angliai Portland tengerparti szikláihoz hasonlító színe miatt kapta.

A gyártás során a kibányászott nyersanyagot (mészkő és agyag) összekeverik, lisztfinomságúra őrlik, majd az előkészített nyersanyagot egy forgó csőkemencébe vezetik, ahol ~1450 Celsius-fokra hevítik. Ott lezajlanak azok a reakciók, amelyek eredményeként létrejön a többféle ásványi komponensből álló portlandcementklinker, az általános felhasználású szürke cementek legfontosabb alkotója. A forgókemencéből kikerülő lehűtött portlandcementklinkerhez a kötészsabályzó gipszen kívül, a gyártani kívánt cement típusának megfelelő további kiegészítőanyagokat (például kohósalak, pernye, mészkőliszt) adagolnak, majd a keveréket finomra őrlik. Ezzel elkészül a végtermék: a cement.

Hatása a levegőtisztaságra

A klinker égetése során számos kémiai folyamat zajlik le, melyek különböző anyagokat szabadítanak fel. A távozó füstgáz összetételét és portartalmát folyamatos emissziómérő berendezéssel szigorúan ellenőrzik, a határétékek betartását filterek és különféle füstgázkezelési eljárások teszik lehetővé. A gyárak folyamatos technológiai fejlesztés útján érik el, hogy az egyre szigorodó előírásoknak is maradéktalanul megfeleljenek.

Hatása az éghajlatváltozásra

A világ széndioxid kibocsátásának 5%-áért a cementgyártás felel. A cementipar szén-dioxid-kibocsátásának két forrása van. Az első a gyár energiaigénye, ide tartozik a kemence fűtése, az őrlés, a szállítás stb. A második a mészkő kalcinálása (szén-dioxid vesztése), ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a mészkő (CaCO3) égetése során, annak karbonát- (CO3-) tartalmából szén-dioxid lesz.

Az első forrás a cementgyártás széndioxid kibocsátásának mintegy 1/3-át adja, és különböző technikai megoldások révén csökkenthető, például a fosszilis tüzelőanyagok arányának csökkentése útján. Az utóbbi azonban, a cementipar véleménye szerint sem csökkenthető lényegesen. Technológiától függően 1 tonna cement gyártása 400-650 kg széndioxid kibocsátást okoz.

Felelősségteljes cementgyártás

A cementgyárak is tisztában vannak a környezetre gyakorolt jelentős hatásukkal, melyet igyekeznek minimálisra csökkenteni. A gyárak fejlesztése alapvetően a folyamatok optimalizálását, az energiahatékonyságot és a károsanyag-kibocsátás csökkentését jelenti.

A cégek igyekeznek előnyben részesíteni azokat a termékfejlesztéseket is, melyek előnyösek a környezet számára, azért, hogy javítsák az öko-hatékonyságot. Jelentős környezetvédelmi és gazdasági előnyök származnak az alternatív nyersanyagok és tüzelőanyagok felhasználásából. Előbbi csökkenti a kalcinálás során felszabaduló széndioxid mennyiséget, míg utóbbi az égetéshez használt fosszilis tüzelőanyag felhasználás arányát javítja.

Forrás:origo.hu