A betonszerkezetek tervezésnek és készítésének az alapját korábban a szükséges 28 napos nyomószilárdság kiszámítása képezte.

A szerkezeteket érő mechanikai igénybevételeket (terheléseket) kellett meghatározni és ezeket a terheket biztonsággal elviselő betonszilárdságot kellett előírni, azaz a beton, vasbeton és feszített beton szerkezeteket kizárólag erőtanilag terveztük. A statikus tervező felvette az esetleges és állandó terheket, kiszámította az ezekből származó feszültségeket, meghatározta a beton- és acélkeresztmetszeteket, valamint azt a beton-nyomószilárdságot, amely a mechanikai igénybevételek felvételére biztonsággal szükséges volt. A tervekre ennek alapján írta ki a beton szilárdsági jelét.
Ez a tervezési gyakorlat azonban elsősorban a környezeti határoktól védett betonszer-kezetek esetén nyújthat elfogadható használati élettartamot. Ha ugyanis a beton vagy vasbeton szerkezet szabadban van, vagy olyan építményen belül, ahol a környező levegő páratartalma >35%, akkor a tönkremenetelt előidéző tényezők – fontossági sorrendben – a következők:

a) Kedvezőtlen hatású külső reakciók a cementpép vagy az adalékanyag alkotói és a környezetből származó anyagok között:
klorid, széndioxid, szulfát, savas eső, kipufogó gázok, atmoszferiliák, tengervíz stb. Ezek hatására a beton és az acél korrodál, a struktúra tönkremegy (duzzad, mállik, lepattogzik, repedezik, fellazul stb.).

b)Kedvezőtlen hatású belső reakciók a cementpép és az adalékanyag között: alkáli-kovasav vagy alkáli-karbonát reakciók, határfelületi porozitás növekedés. Eredménye: duzzadás, szétesés, pépesedés, repedezés, növekvő áteresztés stb.

c)A betont érő kedvezőtlen fizikai hatások: tartós fagyás, a fagyás-olvadási ciklusok ismétlődése, gyors hőmérsékletváltozások, váltakozó nedvesedés-száradás, koptatás, kavitáció. Következménye: duzzadás, repedezés, morzsolódás, lepattogzás, homokosodás stb.

d)A betont érő mechanikai hatások, amelyek a környezettől védett helyen is előidézhetnek tönkremenetelt: nyomás, húzás, hajlítás, nyírás, csavarás, ütés stb. Következményei: repedezés, anyagfáradás, túlzott alakváltozás stb.

A beton tartósságát, használati élettartamát főleg a fenti a)-c) pontokban felsorolt igénybevételekkel szembeni ellenállás határozza meg. Az MSZ EN 206-1 ezeket az igénybevételeket kitéti osztályok szerint csoportosítja. A 6.2.1.-6.2.9. táblázatok tartalmazzák a kitéti osztályok legfontosabb jellemzőit. Azokat a várható környezeti hatásokat, amelyek alapján a kitéti osztályokat ki kell jelölni, az építtetőnek kell meghatároznia és írásba foglalnia. Ugyancsak az építtető dönti el a szükséges használati élettartamot, de ha ezt nem írta elő, akkor 50 év használati élettartamra kell a beton összetételét megtervezni.