Néha talán maga is nehezen igazodik ki abban, hogy mikor mivel, miért kezdett el foglalkozni. A csíkszeredai Burján Zsolt éppen betonból készít különböző kisebb-nagyobb tárgyakat, kandallóórán dolgozik, hamutartókat gyárt, de érdekli a festészet, régészkedett, a múzeumnak dolgozik külsősként, logókat készít, szobákat festett és dekorált és így tovább. Beszélgetésünk során eddigi munkásságáról, fejlődéséről kérdeztük.

Sok kreatív ember rajzolással kezdi a hosszú utat, amit majd bejár. Te hogy voltál ezzel?

Már óvodás korom óta szerettem rajzolni és az óvónőm javasolta, hogy küldjenek művészeti iskolába. Tizenkét évig jártam művészetibe Csíkszeredában, a középiskolában architektúrára. Festőművész szerettem volna lenni, a szüleim nem erőltetve, de próbáltak irányítani az építészet felé. Bennem volt az is, hogy festőként az ember nem tud megélni, ezért érettségi után egy évig gondolkodtam – de eközben is dolgoztam egy építész cégnél, technikusként – majd elmentem régészetre. Kolozsváron a régészet mellett dizájnt is tanultam, és a kettőt próbáltam ötvözni a kísérleti régészet területén.

Ez miből áll pontosabban?

Azt jelenti, hogy a régészeti ásatások eredményéből nem csak egy tanulmány vagy könyv lesz, hanem megpróbálunk rekonstruálni mondjuk egy népvándorláskori házat. Azért példálózok ezzel, mert érdekelt a korszak, és ezzel foglalkoztam. Az egyetem nem igazán támogatta, mert ott az volt a lényeg, hogy üljek le és írjak a témában, de a Csíki Székely Múzeummal közösen felhasználtuk az anyagaim.

Ha már erről beszélgetünk… hogyan néz ki egy népvándorláskori ház?

A teljes cikk itt olvasható…