Elhunyt Dr. Opoczky Ludmilla a kémia tudományok doktora, MTA dr., tudományos tanácsadó

Moszkvában született, 1933. ápr. 17-én.

1956-ban a Mendelejev Moszkvai Kémiai Technológiai Egyetem, szilikátkarán, vegyészmérnöki diplomát szerzett.
Magyar ösztöndíjas feleségként 1956-ban költözött Magyarországra.

1969 MTA, kémia tudományok kandidátusa, 1983 kémia tudományok doktora, 1986 Veszprémi Egyetem, c. egyetemi tanár
1958-91 Szilikátipari Központ Kutató és Tervező Intézet, Cement-Kutató Osztály segédmunkatárs, tudományos munkatárs, főmunkatárs, tudományos csopoprt vezető, tudományos tanácsadó, 1989- tudományos osztályvezető.
1991-ben kezdeményezésére a Magyar Cementipari Társaságok a Cement-Kutató Osztály bázisán megalapították a Cementipari Kutató és Fejlesztő Kft.-t (CEMKUT Kft.), melynek 1991-94 között ügyvezetője, ill. tudományos igazgatója, itt dolgozott tudományos tanácsadóként.
Közel 50 éves kutatói tevékenysége során számos cementkémiai- és technológiai kérdéssel foglalkozott alap, alkalmazott és műszaki fejlesztési szinten.

Legjelentősebb tudományos eredményei:
finomőrlést kisérő fizikai-kémiai és mechanokémiai, valamint aggregációs és agglomerációs jelenségek tanulmányozása, értelmezése;
őrlést segítő felületaktív anyagok hatásmechanizmusának tisztázása;

Fontosabb kutatási témái:
a CO2 emissziójának csökkentésére irányuló komplex kutatások, ezen belül alternatív anyagok cementipari hasznosítása, kromátszegény valamint csökkentett klinkerhányadú, környezetbarát többkomponensű cementek fejlesztése vizsgálata;
6 elfogadott magyar szabadalom megalkotásában vett részt;
Szerteágazó tud. kapcsolatot tart fenn hazai és külföldi egyetemekkel, kutatóintézetekkel;
részt vesz a szakmérnök oktatásban, bíráló-, vizsgáztatóbizottságok munkájában;
A kutatói tevékenységét mértékadó külföldi szakfolyóiratok (Int.Zement-Kalk-Gips, Cement Int., stb.) is méltatták.

A CEMKUT Kft. alakulásában, tevékenységében betöltött vezetői és kutatói szerepe hozzájárult a nemzetközileg is elismert hazai cementkutatás hagyományainak megőrzéséhez, megteremtve ezzel a lehetőséget a hazai cementiparban felmerülő műszaki, környezetvédelmi problémák- piacgazdasági körülmények között is- megfelelő színvonalon, tudományosan megalapozott megoldásához;

300 cikk, 2 monográfia, 3 könyv, ill. könyvfejezet szerzője, társszerzője, számos előadást tartott hazai és nemzetközi rendezvényeken, tudományos eredményeire történt hivatkozások száma meghaladja a 100-at;

Kitüntetései:
MTA Nívódíj (1991),
Eötvös Loránd-díj (1998), Szilikátipari Emlékérem (2000),
Magyar Cementiparért Kitüntetés (2003),
Pro Facultate Rerum Metallicarum emlékérem (2003)

MTA Szilikátkémiai Munkabizottság elnöke (1983-95),
MTA Anyagtudományi és Szilikátkémiaiai Munkabizottság (1995-) és
MTA Műszaki Kémiai Komplex Bizottság (2005-) tagja (1983-95),
SzTE örökös tagja (2003-), Építőanyag Szerkesztőbizottság tagja

Hobbija volt a klasszikus zene, memoár- és versírás, utazás