Szeged – Amikor az első paneleket felhúzták, 50 évet jósoltak a házgyári technológiának. Ma azt mondják, statikailag a szerkezet 150 évig is bírja, viszont a benne lévő szerelvényeket fél évszázad után cserélni kellene.
Fekete Klára – Délmagyarország napilap

– A mai napig nincs szerkezeti probléma a panelházakkal, állnak a lábukon, megfelelő betonminőséggel készültek el – nyilatkozta Lakatos László statikus, a Szerkezet és Forma Mélyépítő Iroda egyik tulajdonosa és vezetője. – A Déltervnél 1981-ben kezdtem, addigra már a házgyári lakások hőskora lejárt, és azon dolgoztunk, hogyan lehet ésszerűsíteni a paneles építést.

De miért állították akkoriban, hogy ezeket a házakat 50 évre tervezték? Lakatos László szerint a teherhordó szerkezeteknél kritérium volt, hogy 50 évet vegyenek figyelembe, ez a szám egy bonyolult becsléssorozat eredményeként született meg.

– Akkoriban jócskán alábecsülték, hogy mennyit bírnak ki a panelházak, ma azt mondom, a szerkezet nem 50-et „tud”, hanem 150-et – magyarázta Csada László építőmérnök, a dvb Délmagyarországi Vasbetonipari Kft. ügyvezető igazgatója.

– Még egyetemre jártam, amikor a szegedi házgyár beindult, de Dunaújvárosból már előtte is szállították ide az elemeket. Később a Déltervnél dolgoztam statikus tervezőként, részt vettem az új épületek fejlesztésében, és ott voltam a házgyárban az utolsó panelek gyártásánál is. Úgy látom, nem az a fő kérdés, hány évet bír ki a szerkezet, hanem például a hőszigetelés, amelyet manapság sikeresen oldanak meg.

Az interneten írják, hogy ezekben a tömbházakban a falak egymást merevítik, stabilitásukat 7-es erősségű földrengésre méretezték. Viszont a benne lévő szerelvényeket fél évszázadon belül cserélni kellene. A paneleknél sajnos sokáig megkötötték az építészek kezét: a szovjet modulrendszer szerint kellett dolgozni, és legfeljebb 3,6 méter lehetett a szobaszélesség. Mire a kötöttségek felszabadultak, és Szegeden is készülhettek például függőfolyosós, vagy új, modern elrendezésű többszintes, valamint családi házak, addigra vége lett a panelházépítésnek.

Szegeden közel 80 ezer lakás van, a 2011-es népszámlálás adatai szerint 33 százalék, 25 és fél ezer épült házgyári technológiával.

Újszegeden téglablokkal indítottak

1960-ig csak Szeged belvárosi területein, valamint Újszegeden, az Alsó kikötő soron és a Vedres utcában voltak kisebb lakótelepszerű építkezések. Újszegeden épült fel az 1960-tól 1964-ig tartó 2. ötéves terv idején a város első jelentősebb méretű, 1500 lakásos lakótelepe, amelyet Szeged testvérvárosáról Odesszának neveztek el 1962-ben. A mai Torontál tér, Alsó kikötő sor, vasúti töltés, Temesvári körút és Székely sor határolta területen először még az úgynevezett téglablokkos épületek nőttek ki a földből, a téglablokkokat szintén előre gyártották. 1970-től azonban már az újszegedi grundokon is panelek emelkedtek ki a földből.[frame bgcolor=”#ccc” version=”light”]Elemek dunaújvárosi kohósalakbetonból

A 3. ötéves terv (1965–1969) időszakában kezdték el építeni a 2. nagy szegedi lakótelepet a város északkeleti részén elhelyezkedő Tarjánban. A munkálatok 1966-ban indultak el, téglablokkos technológiával. Ekkor földszint plusz 4 szintes gázfűtésű lakások születtek az Olajos utca, valamint a Csongor tér környékén, amelyekből 1800-at adtak át. Mivel a téglablokkos technológia nem volt elég termelékeny, elkezdték a panelszerű és -szerkezetű épületek építését. Bertalan Sándor nyugalmazott szegedi mérnöktől tudjuk, hogy a dunaújvárosi és szolnoki előregyártó telepekről szállított elemek még kohósalakbetonból készültek, várható élettartamuk is alacsonyabb. 7 darab 5 szintes tömb épült fel így a Víztorony és a Csillag tér között, a Budapesti körúttal párhuzamosan. Külsejükben és belső elrendezésükben eltérnek a később a Délép által épített házaktól. A szegedi házgyár próbaüzeme 1969–70-ben zajlott: az első elemekből rakták össze a Lugas utcai épületeket.[/frame]