Az az idő, amíg a betonkeverék a zsaluzatba károsodás nélkül bedolgozható. Az eltarthatóság adalékszerekkel befolyásolható.
Vizsgálata időközönkénti konzisztencia mérésekkel vagy vibrálással történhet.
A friss betonkeverék eltarthatóságán a keveréstől (a víz hozzáadásától) számított azt az időtartamot kell érteni, amelynek elteltével a beton még megfelelő konzisztenciájú ahhoz, hogy kellő tömörségűre legyen bedolgozható. Az eltarthatóságot a betömörített friss beton testsűrűségének, a betonkeverék konzisztenciájának, továbbá a keverékekből készített próbatestek nyomószilárdságának a vizsgálatával lehet megállapítani. Az eltarthatóság követelményei különbözőek lehetnek mind az időtartamot, mind a betontulajdonságok változását tekintve és mértékét a beton jellemzőin kívül a környezeti körülmények is befolyásolják.

Általában azon az időtartamon át lehet a betont eltarthatónak tekinteni, amely alatt a friss betonkeverék konzisztenciája legfeljebb egy konzisztencia osztállyal, a betömörített friss beton testsűrűsége legfeljebb 30 kg/m3-rel és az elkészített próbatestek 28 napos nyomószilárdsága legfeljebb 10 %-kal csökken a keverés után azonnal elvégzett vizsgálatok eredményeihez képest.

A nyugalomban lévő, párolgástól védett beton (pl.: konténerben szállítva) változatlan víz-cement tényező mellett hosszabb időn át eltartható, mint a folyamatos keveréssel készített (pl.: mixerkocsiban szállítva). Ha azonban csökken a víz-cement tényező, akkor ennek következménye a cement kötésének a gyorsulása, amely rontja az eltarthatóságot. Az eltarthatóság időtartama annál rövidebb, minél rövidebb a cement kötésideje, minél nagyobb a beton cementtartalma, minél szárazabb (kisebb víz-cement tényezőjű) a betonkeverék, minél magasabb a beton, illetve a környezet hőmérséklete és minél több fordulattal keverik a betont (ennek korlátozására mixerkocsiban szállított betonra legfeljebb 300 dobfordulat van megengedve). Az eltarthatóság időtartamát átlagos transzportbetonokra az MI-04.562 Műszaki Irányelv részletezi.