betonnet.hu - független szakportál - beton - cement - aszfalt - építőanyag - építőipar - autópálya - mélyépítés - szerkezetépítés

Ha nem lenne olyan bőkezű az EU, aligha épülhetnének utak az országban: az idei beruházásokra tervezett 340 milliárd forint mintegy 85 százaléka uniós forrásokból jön. Kár, hogy hozzáértők becslése szerint az építésre fordított pénz csaknem harmada így vagy úgy elfolyik a döntéshozatal és a kivitelezés során, magánzsebeket gazdagítva.

Az infrastrukturális beruházásokat irányító állami cég illetékese szerint a válság és a költségvetés nehéz helyzete ellenére a tavalyi 240 helyett az idén 340 milliárd forintot fordítanak közúti és vasúti fejlesztésekre. Ezen belül több új autópálya szakaszt is befejeznek, továbbá 1500 kilométernyi más út építése vagy felújítása is folyik. Ez utóbbi még így is csepp a tengerben, mert szakértők szerint legalább kétszer ennyi útszakasz a minimális közlekedési feltételeknek sem felel meg és a helyzet egyre romlik. A szűkös keretekből azonban egyelőre csak ennyire telik, és nincs remény arra, hogy belátható időn belül a források jelentősen növelhetők lennének.

Az igazság az, hogy még ennyi sem lenne, ha nem állnának rendelkezésre az uniós fejlesztési keretek. Az ország eddig már több mint 600 milliárd forintnyi pályázati pénzhez jutott, illetve jut az EU-tól, a 2010-re tervezett költségek 85 százalékát is ebből a forrásból fedezik. A legutóbbi brüsszeli döntés szerint csupán az M0 körgyűrű bővítésére közel százmilliárdot kapunk, de egyetlen nagy projekt sincs, amely csak saját erőből indulna. Igaz ez az országos beruházásokra csakúgy, mint az önkormányzati fejlesztésekre, gondoljunk például a metróra vagy a debreceni villamosra.

A bővülő keretek nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a magyar építőipar végre növekedési pályára állhasson. Az ágazat termelése 2005 óta folyamatosan csökken, a válság tehát egy már amúgy is kivérzett területet taszított még mélyebbre. Az érdekképviseletek becslése szerint 2008 nyara óta cégek százai mentek tönkre és mintegy 30 ezer ember vesztette el az állását. A központi beruházások tavalyi visszaesése és a bankok szigorított hitelezése miatt még a legnagyobbak is finanszírozási gondokkal küszködnek és leépítésekre kényszerültek.

Az idén esély van arra, hogy a feltételek valamelyest javuljanak. Az állami fejlesztési keretek nőnek, az év második felében a lakás és iroda építés is kimozdulhat mostani mélypontjáról. Biztató jel, hogy a tavaly év végi szerződésvolumen 25 százalékkal magasabb volt az egy évvel korábbinál, és a vállalati vezetők is némileg optimistábbak a korábbiaknál. Áttörésre ebben az évben még nem számítanak, viszont bíznak abban, hogy őszre már kismértékben növekedhet is az ágazat termelése. A pénzügyi helyzet is jobb lehet, köszönhetően a kamatok csökkenésének, valamint az utóbbi időben elfogadott törvényi módosításoknak.
 

Ez utóbbiak második csomagja január elsején lépett hatályba, és legfontosabb eleme az úgynevezett fedezetkezelői intézmény bevezetése. Ennek szerepe az lesz, hogy az államilag finanszírozott beruházásoknál ellenőrízze a kivitelezés ütemeit és gondoskodjék az alvállalkozók kifizetéséről, a fővállalkozó csak azok teljesítése után juthat a pénzéhez. Ezzel az évek óta felhalmozott lánctartozásoknak akarják elejét venni, ezek összege becslések szerint jelenleg 300 milliárd forint lehet. Szakmai körök ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a most életbe lépett rendelkezés legfeljebb a jövőben hozhat eredményt, az eddig felhalmozott tartozások ettől nem szűnnek meg és továbbra is nehezítik a finanszírozást. Sőt, ha a nagy fővállalkozók csak a sor végén jutnak a pénzükhöz, esélyük sem lesz arra, hogy a korábbi tartozásokat belátható időn belül megfizethessék a kisebb alvállalkozók százainak. A szakmai szervezetek szerint az új rendszer akkor lehetne igazán sikeres, ha az eddigi lánctartozás megszüntetéséhez legalább 50-60 milliárd forintnyi központi forráshoz jutna az ágazat.

Ehhez képest kisebb jelentőségű, de fontos változás, hogy a jövőben némileg egyszerűsödik az engedélyezési folyamat, kevesebb hatósági jóváhagyásra és adminisztrációra lesz szükség. Az előfinanszírozási igényt csökkenti, hogy alacsonyabb lesz a teljesítési biztosítékok eddigi, nemzetközi viszonylatban is túl magas mértéke. Erősíteni akarják emellett az építkezések munkaügyi és egyéb ellenőrzését is, amire a tapasztalatok alapján igencsak szükség van, gondoljunk csak az M6 építésén történt visszásságokra.

Sokak szerint a legnagyobb segítség az lenne az építőiparnak, ha csökkenthető lenne a mindent átfonó korrupció a pályázatot kiíró beruházóknál és döntéshozóknál. Bennfentesek szerint ma egyetlen nagyobb infrastrukturális beruházás sincs, ahol tiszta viszonyok lennének és ne mozogna pénz a háttérben. A fáma szerint ebben a nagy politikai pártok és hátországaik egyaránt érintettek, a legnagyobb pénzek leosztásáról állítólag egyeztetnek. A sajtóban is nyilvánosságot kapott jó néhány furcsa döntés, amely táplálja ezt a gyanút.

A GKI által nemrégiben készített tanulmány szerint - amelyet más források is megerősítettek - a fejlesztésekre, beruházásokra költött állami és önkormányzati pénzek csaknem harmada nem ott köt ki, ahol kellene, hanem magánkasszákba kerül, vagy a döntéshozás során, vagy alvállalkozók beiktatásával. Ha ez igaz, gyorsan kiszámítható, hogy csupán az idei állami infrastrukturális keretből kb. százmilliárd forint jó időben jó helyen lévőket gazdagít, és a viszonyokat látva csoda kellene ahhoz, hogy ez a gyakorlat belátható időn belül megváltozzon.

Lengyel L. László írása

168ora.hu